Egyéni kiállítások:

1966: Iparterv;
1970, 1977: Kamarat., Mûcsarnok;
1971: Agrártudományi Egy., Debrecen;
1972: Déryné Mûvelõdési Központ, Jászberény;
1973: Savaria Múzeum, Szombathely (kat.);
1977: Szabadtéri kiállítás, Fõ tér, Sopron (kat.);
1979-81: Zichy-kastély, Óbuda; Szabadtéri kiállítás, Kiskunhalas;
1981-82: Kápolna Tárlat, Piros és Kék kápolna és Szabadtéri kiállítás, Boglárlelle;
1983: tóparti Galéria és Szabadtéri kiállítás, Tapolca;
1984: Kiállítás a Római Magyar Akadémia rendezésében, Citta di Pieve (OL); Citta di Castello (OL);
1985: Thermál Galéria;
1986: Madách Mûvelõdési Központ, Vác;
1987: Kulturwerkstatt Meiderich, Duisburg (D);
1988, 1991: Galerie Marie de Holmsky, Párizs;
1989, 1990: Galerie Ambiente, Darmstadt (D); Caisse d'Épargne et d'Assurance, Gent (B); Kleine Galéria, Schladming (A); Ca' dei Ricchi, Treviso;
1991: Château et jardin de Thoiry, Thoiry (FR); G. Demay-Debeve, Le Touquet-Paris-Plage (FR);
1992: Hotel Londras et Ingliterra, San Sebastián (SP); Hotel Bourdigala, Bordeaux (FR); Salle Gothique, Saint Emilion (FR); G. Camera de Municipale, Caldas da Rainha (POR); Mûvelõdési Központ, Celldömölk;
1993: Sparkasse, Lüdenscheid (D); Coll. Hung., Bécs;
1994: Lábasház, Sopron;
1995: a Hidegkúti Kisgaléria kiállítása, Petneházy Club Hotel; a Hidegkúti Kisgaléria kiállítása, Hilton Szálló; Duna TV Galéria;
1998: Astra Galéria;
2000: Kálmán I. Múzeum, Siófok; Balatonszabadi
2001: West Art Galéria; Vízivárosi Galéria Budapest,

Válogatott csoportos kiállítások:

1960: Magyar Képzõmûvészeti kiállítás, Újdelhi;
1962, 1972, 1986: Magyar Képzõmûvészeti kiállítás, Moszkva;
1975: Rassegna di Scultura Dantesca Comtemporanea, Ravenna;
1978: Magyar Képzõmûvészeti Kiállítás, Berlin;
1979: Humor Biennálé, Gabrovo (BG); Képzõmûvészek kiállítása a háború ellen, Majdanek;
1986: Scolpire all'aperto, Carrara; Kortárs képzõmûvészeti kiállítás, Eperjes;
1989: Mostra d'arte all'aperto, Fanano;
1991: Magyar Intézet, Párizs; Eturart, Salon des Arts, Venturina; Hommage a Széchenyi, National Bibliotheque, Bécs; Magyar Képzmõmûvészeti Kiállítás, San Quirico d'Orcia; Salon des Arts, La Brede; Le Geste de la Main, Forum des Halle, Párizs; Hermitage-Compostelle, Bordeaux; VIII. Országos Éremmûvészeti Biennálé, Lábasház, Sopron;
1992: Art-Ma, Hadtörténeti Múzeum; Vigadó Galéria; Dante Biennálé, Centro Dantesco, Ravenna;
1993: Itália, Olaszországi ösztöndíjasok kiállítása, Olasz Kultúrintézet; 10 Days of Culture, Anto Diez Cultureel Centrum, Bredene; Szobor Biennálé, Caldas da Rainha;
1994: III. Nemzetközi Szobrászrajz Biennálé, Nagytétényi Kastélymúzeum; Tavaszi Tárlat, Petõfi Csarnok; Mûvészet az Életért, a Nádasdy Alapítvány kiállítása, Ernst Múzeum;
1995, 1996: Hortobágyi Alkotótábor és Kiállítás, Hortobágy;
1995: Debreceni Országos Nyári Tárlat, KLTE, Debrecen; Helyzetkép/Magyar Szobrászat, Mûcsarnok; Art-Ma, SZM; 1st World Art Symposium, Jayal, Rádzsasztán;
1996: BAE '96, Hungexpo;
2001: Szobrászaton innen és túl, Mûcsarnok.

Megbízásra készült munkák:

Fondazione Pagani, Legnano (OL);
M. d'Arte Moderna;
MNG.

Munkák intézményekben, köz- és magángyûjteményekben:

Hunyadi János (kõ dombormû, 1958, Sopron);
Vak Bottyán (bronz, 1959, Siófok);
Parasztasszony (kõ síremlék, 1960, Bp.);
Ülõ fiú (kõ, 1962, Székesfehérvár);
Építõmunkások (terrakotta dombormû, 1963, Bp.);
Puskás Tivadar (kõ portré, 1964, Tatabánya);
Nõi figura (ruskicai márvány, 1966, Gyula);
Madárkõ (kõ, 1967, Ózd);
Ülõ nõ (kõ, 1968, Keszthely);
Álló nõ, (kõ, 1968, Kisújszállás);
Aujeszky Aladár (bronz portré, 1969, Bp., VII. ker., Állatorvostudományi Egy.);
Bámészkodó (kõ, 1969, Jászberény);
Bagolykõ, (kõ, 1970, Bp.);
Zsigmondy Vilmos (portré, 1971, Harkány);
Kéz (travertin, 1975, Vyšné Ruzbachy);
Anyaság (kõ, 1977, Sopron);
Álló leány (bronz, 1978, Jászberény);
Világszálló madár (kõ, 1978, Villány);
Anya gyermekével (mészkõ, 1978, Sopron, Óvoda);
Lengyel Gyula (bronz dombormû, 1980, Gyõr);
Földanya (kõ, 1981, Kiskunhalas);
Rusznyák István professzor portréja (bronz, 1982, Bp.);
Anya gyermekkel (carrarai márvány dombormû, 1985, Bp.);
Ló (juharfa, 1985, Nagyvázsony);
Ad astra (jugoszláv márvány, 1986, Arandelovac);
Kopjafa (kõ síremlék, 1986, Csenger);
Emberi komédia (kõ, 1986, Kõvágóörs, Kornyi tó);
Madár (kõ, 1988, Orgovány);
Kossuth Lajos ( bronz portré, 1988, Tibolddaróc);
Bagoly II. (kõ, 1989, Fanano, Comune di Fanano);
Croce Umana (gránit, 1991, Budduso, Szicília);
A nagy ember (vörös márvány, 1990, Salzburg, Adnet);
Régi kapu (vörös márvány, 1990, Salzburg, Adnet);
Faro (trachit, 1992, teulada, Szardínia);
Kóré II. (portugál márvány, 1992, Bp.);
Onda Femina (portugál márvány, 1992, Caldas da Rainha);
A Gulag áldozatainak emlékére (carrarai márvány, 1993, Bp.);
Titkok titka (mészkõ, 1993, Maalot Tarshiha);
Lószerelem (mészkõ, 1993, Montbrison);
Nuclear Time /Dávid és Góliát (török márvány, 1994, Aschdod);
A második (gránit, pala, 1994, Carhaix-Plouguer, Bretagne);
Kronosz (kõ, acél, 1995, Bp., Duna TV);
La Bouche de la Verité (kõ, fa, 1995, Comblainau-Pont);
Bika (kõ, dolomit, 1995, Zürich, Dresdener Bank);
Nap-Hold (fa, 1998, Törökbálint);
Hõsök emlékmûve (kõ, 1999, Kékkút).

Irodalom:

KISS S.: Kõcsodák-Kõerõvel;
ÖRKÉNY I.: (kat. bev., Savaria Múzeum, Szombathely, 1973);
SOLYMÁR I.: (kat. bev., Sopron, 1977);
SZELÉNYI A.: A szobrász útnak indul, Új Tükör, 1987. aug. 23.;
VESZPRÉMI IMRE kat. Bp., 1991). (SZO. GY.)

Határ mellén hasít a kéz,
fordul a föld,
fölnéz s új áldomásra tölt
a néma zöld

Népek könnyezõ köldökén
berek-kötés
és búza rend, István-törvényû
kenyértörés.

Kõsarjú levelibe
bújt õselõ;
Koppány, véresen felhörög:
"Ó, rótt idõ!"

Harangoz a szél, karddal miséz,
freskó pörög,
angyalszárnyakon röhögve:
mennydörög.

"Csácsogó dalok" - vértanúi
a végeken,
e falakba hitüket kaparták
mind névtelen.

Határ mellén hasít a kéz
fordul a föld,
fölnéz s új áldomásra tölt
a néma zöld

Szabadi határában, 1974.

Matyikó Sebestyén József író, költô, helytörténész, etnográfus, a siófoki Kálmán Imre Múzeum igazgatója.

Pápai Lajos

Gyökerek

Lassan elfogynak napjaink
Az idõ Kalendáriumából
Hatvan-hetven esztendõ után
Történelem lesz a mából

Amikor a Lélek még kész ugyan
De a test már erõtlen
Gondolatban lepereg elõttem újra
Sorsfordulókban gazdag életem

Boldog, gondtalan gyermekévek.
Jellemformáló ünnepnapok
Istent, hazát, családot tisztelõ
Akkor tanultam - ma is ez vagyok

Vesztett háború, baljós idõk
Az ország egy internáló tábor
Világméretû kísérlet embermilliókkal
Nem menekülhetsz, meglelnek bárhol

Fiatalok voltunk, erõtõl duzzadó
Lehetett volna belõlünk minden
Ha megalkudtunk volna
Lelkiismeretünkkel

Nem kellett a hatalom avatatlan kézbõl
Nyomor, terror, halál járt nyomában
Név nélküli senkik lettünk
Rabok-civil ruhában

Ha nem lettek volna a gyökerek
Olyan mélyen az anyaföldben
Kiszakadtak volna bizonyára
Az öldöklõ, ádáz küzdelemben

Mégsem lettünk labancok, janicsárok
Fajtánk áruló gyilkosai
Ám az odavetett júdáspénzt
Mindig felvette valaki

Ne engedjétek, hogy a nem odavalók
Vezessék /félre/ ezt a nemzetet
Ha nincs gyökeretek a magyar televényben
Jelenünk, jövõnk örökre elveszett

Siómaros, 1991. június 17.

Pápai Lajos Siómaroson született 1923-ben. Nevéhez fûzõdik a siómarosi Kossuth Kör 1983-as megalapítása. Verseskötetei: Évszázadokban gondolkozzatok! Országos Közmûvelõdési Központ Módszertani Intézete 1987; Ha még egyszer azt üzeni -Közösségszolgálati Alapítvány, 1997.)
2003-ban megkapta a "Balatonszabadi Község Díszpolgára" címet.

Ajánlott irodalom:

1. Nagy Károly: A siómarosi Kossuth-szobor - Megjelent Kossuth Lajos halálának és a siómarosi Kossuth-szobor felállításának 100. évfordulójára (1993.)
2. Varga Csaba: Falutörténet és falureform - Szociográfia Balatonszabadiról (Népmûvelési Intézet, 1984.)
3. Siófok várostörténeti tanulmányok. (szerk. dr. Kanyar József, Városi Tanács Siófok, 1989.) - Sági Károly: Siófok története az õskortól a középkorig; - Magyar Kálmán: Siófok története a honfoglalástól a mohácsi vészig (Balatonszabadi és Siómaros történetéhez)
4. Mészáros B.: A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának beszámoló jelentése az 1983-ban végzett munkákról. Somogy Megyei Múzeumok Közleményei 6. 1983. 188. (Balatonszabadi-Pusztatoronyi ásatások)

KOROKON ÁTÍVELÔ PLASZTIKA

A Siófokkal szomszédos Balatonszabadi községben 1932-ben született Veszprémi Imre szobrászmûvész, akinek mûvészete szinte együtt lélegzik a magyar szobrászat utóbbi évtizedekben kialakult változásaival. Mesterének Szabó Ivánnak útmutatásával a tarsolyában lépett ki a Képzõmûvészeti Fõiskoláról.
Veszprémi a stilizálásnak azt a módját keresi, hogy modern értelemben vett szoborjellé tömörítse mondanivalóját. Ennek a törekvésnek jellegzetes példája az ember összekulcsolt kezeibõl kialakított jól ismert motívuma. A kézfej az általa egyénített elsõ olyan jel-forrás, mellyel késõbb gazdagon tudott élni. Az Anyaság, a Szerelmesek címû szobrában jelent meg a kéz, az összekulcsolt ujjak nyomán kialakuló formarendszer, amely sokáig megjelölte Veszprémi útját, formai lehetõségeit.
Jelentõsen hatottak rá olyan nagy magyar mestereknek életmûvei, mint Borsos Miklós és Amerigo Tot... Mélyen megérintette õt a dél-angliai Stonehange monumentális kõépítménye, a menhirek lenyûgözõ idõtlensége. Ebbõl a rusztikus formavilágból eredeztethetô Veszprémi Imre szobrászi nyelvezetének meggyõzõ monumentalitása.
Ezt követõen egy összegezõ igény következett mûvészetében, amelyek során egyesítette a két különbözõ formanyelvet. A 80-as évek végén készült mûveiben megjelennek az ember õsi civilizációjának primitív erõi és az idõ megkérdõjelezhetetlen igazságait fölállító jelkép-oszlopai. Ezzel a korszakával a mediterrán kultúrának hagyományaiba, tehát a Kréta-Mükénei mûvészet hagyományaiba illeszkedett bele. A 80-as évek végén egy újabb tendencia figyelhetõ meg Veszprémi Imre mûveiben, amikor is elszakadni látszik a klasszikus hagyományoktól, helyesebben egy - megszüntetve megõrzõ - módon próbál szabadabb formavilágot kialakítani. A Nagy király és a Szerelem ónixból készült mûvek jelzik, hogy a kötetlenebb formák megfogalmazására törekszik. Látható módon feloldja azt a kötöttséget, amely a korábbi szobrait jellemzi. Feloldja a szimmetrikusságot, a rusztikusságot a felületek érzéki finomságú megmunkálásával. Újdonság nála a kõzet belsõ szerkezetébõl adódó finom rétegzõdéseknek a lecsiszoltság általi föltárása. Ez is a szenzuális természetû mondanivaló részévé válik.
Veszprémi Imre mûvészetében olyan szobrászi kultúra jelenik meg, amely az egész európai kultúrát igyekszik összefoglalni, magába szívni és úgy kinyilvánítani, az idõtlenség nyelvén megszólaltatni, amely minden ízében kötõdik ahhoz a plasztikai kultúrához, amelyet mi is ismerünk, hiszen benne nevelkedtünk. Örkény István fogalmazta meg az 1973-ban készült katalógus elõszavát: úgy tekint Veszprémi Imre szobraira, mint régi ismerõseire... Nyilván a régi ismeretség abból adódik, hogy a kultúrában avatottság és jártasság az, ami ezt a közeli rokonságot felkelti Veszprémi Imre szobraiban - amit vele kapcsolatosan Örkény István már több mint húsz évvel ezelõtt papírra vetett.

Matyikó Sebestyén József