|
Szent
István király szabadjainak a nyomában
(A balatonszabadi-pusztatoronyi régészeti kutatások) A
Balatontól 2,4 km-re D-re fekvõ Pusztatoronyi dûlõ
kiemelkedõ dombjáról már az 1800-as évek
végétõl ismertek római és középkori
leletek. A domb tetején lévõ toronyra emlékeztetõ
rommaradvány a II. világháborúban katonai
lõállásként is szerepelt. 1965-ben még
jól látszott a megmaradt 1,3 m magas és 5,4 m hosszú
és a hozzá L alakban csatlakozó 2,3 m -es falmaradvány.
1972-ben a DRV víztározót emelt a romtól
K-re és ekkor csontvázakat találtak. 1982. áprilisában
a megmaradt falaktól D-re úgy 150 m-re egy négyzetméternyi
területen szétszóródott és megközelítõleg
6500 kisezüst dénár, illetõleg nagyobb garas
és lengyel monetta került elõ szõlõültetés
közben. Friedrich György a November 7 Mgtsz akkori fõágazat
vezetõje jelentette be a kaposvári Rippl-Rónai
Múzeumhoz a nagyobb korsóban elrejtett kincsleletet. Egy
bõrzacskóban ezüst hajkarikák, ezüst
gyûrûk (köztük egy monogramos pecsétgyûrû),
valamint a sárkányos díszû ruhakapcsok, csüngõvel,
karikán, valamint arany, ékköves fejdísz kerültek
elõ. A pénzek a XVI. század elejétõl
a század végéig keltezõdtek. Az M. Hrotkó
Zsuzsannával folytatott leletmentésünket 1983 nyarán
a rom környékének a teljes feltárása
követte. Ennek során kiderült, hogy a kõbõl
készült téglalap alakú toronyhoz délrõl
egy kétosztású helyiség csatlakozott. Innen
nyílt a NyK-i irányú, 20m hosszú és
6 m széles, félköríves szentéllyel
záródó templom. Ennek délen egy kis téglalap
alakú tornya is volt. Körben, egészen a 35 m hosszú
domb lábáig a temetõ sírjai találhatóak.
Alul egy hat méter széles és három méter
mély árok (sánc) húzódott.
|