Népfõiskola

A népfõiskolák szervezésének gondolata az 1930-40-es évekre tevõdik. Sárospatakon 1934 és 1945 között mûködött a szegények népfõiskolája egyházak támogatásával. A tanulók meghívással kerültek az iskolába. Az intézménynek progresszív szerepe volt az akkori idõben. Tanultak és vitatkoztak, beszéltek a földreformról, szövetkezeti mozgalomról, szocializmusról és másról. Haladó szellemben folytak a viták, bírálták a fennálló rendszert, szem elõtt tartva az egészséges népi gondolkodást. A Siófoki Népfõiskolát Molnár István koreográfus és táncmûvész szervezte 1946-ban. 3 - 4 kurzusban valósította. meg célkitûzéseit, melyek elsõsorban a tehetséges paraszt fiatalok nevelésére irányult, azoknak kínált lehetõséget, akiknek nem volt más módjuk a tanulásra. Tervei szerint kultúra, néptánc, népdal, népszokások, fafaragás és cserépmegformálás témakörében látta a célkitûzés elérését, de tanítottak a népfõiskolán dramaturgiát, magyarságismeretet is. Fontosnak tartotta az érdeklõdés felkeltését, és azt, hogy a tanulásba bevonja a fiatalokat. A Siófoki Népfõiskola hamarosan Balaton Népfõiskola lett, mivel túlnõtt a település határán. A sikeres, népszerû kezdeményezésen alapuló népfõiskolát 1949-ben megszüntették, mivel az akkori kultúrpolitikai felfogás szerint " nem fért az iskolai mûveltség rendszerébe...". A Balatonszabadiban megvalósuló népfõiskola szervezõi ezeket a hagyományokat tanulmányozva jutottak elhatározásra. A kultúra demokratikus újraelosztását, reformerek képzését, szuverén polgárok formálását, településtörténelem-tudatra nevelést tûzték ki célul. Közösségi polgárokat kívántak képezni. A szervezésen belül a feladatok nagyobb részét Varga Csaba író-szociológus vállalta magára. Az elõkészítési szakasz 1984. februárjában kezdõdött. A népfõiskola bentlakásos és hétvégi tagozatokból állt. Négy település (Balatonszabadi, Siómaros, Ádánd, Siójut) polgárai vettek részt a képzésben. Az egyesületi elnökökbõl álló Mûvelõdési Körök Tanácsa és a Termelõszövetkezet közösen adott ki felhívást az elõkészítõ, majd a két évfolyamos oktatásra. Az elsõ évfolyamra ötvenen jelentkeztek, a bentlakásos tagozatot huszonegyen végezték el, és kaptak POLGÁRLEVELET (1985. március 9-én). Boda János a Termelõszövetkezet elnöke lelkes támogatója volt az "embernemesítõ" intézménynek. Véleménye szerint arra való volt ez a fajta képzés, hogy a hallgatók megismerjék önmagukat, felkészüljenek a társadalmi terhek elviselésére, és közösségi szellemben éljen a falu, a helyi társadalom, a szövetkezet közössége. Fennállásának közel három éve alatt hetven elõadás hangzott el jeles elõadóktól: többek között Csoóri Sándor, Hankiss Elemér, Gombár Csaba, Czeizel Endre, Makovecz Imre és még sorolhatnánk elismert elõadók nevét. A népfõiskolások programot fogalmaztak meg, melyek között a kisvállalkozások fejlesztése, Balatonszabadi fõterének újrarendezése, új iskola építése, telekparcellázás, Puszta-torony Emlékpark megvalósítása, Virágos Falvak Mozgalom támogatása, falurádió, újság, falu-televízió a négy településen. A megfogalmazott javaslatokból valósult is meg néhány, zömük azonban máig ható feladat, melyek még mindig megvalósításra várnak.